Grown Ups

Sokan kezdik azt mondogatni, hogy az Adam Sandler nevével fémjelzett filmek kezdenek ellaposodni. Nincs igazuk, vagy igazuk van, nem mindegy? Annyi biztos, hogy filmjei más irányt kezdenek venni (már jóóó ideje), s a ‘hülyegyerek esti szórakozásából‘ kezdenek átmenni valami ‘kellemes családi estébe‘.

Így van ez a Grown Ups-al is. Egy amolyan kellemes, nyugis, csendes, közepes, szürke vígjáték, melyet megnézel, mosolyogsz egyet-kettőt, levonod a tanulságod, aztán pedig mész tovább dolgodra. Rossz lenne ez? Szerintem nem. Mindenki azt várja mostanában, hogy egy film megbotránkoztasson, felforgassa elmédet, borzongást vigyen ereidbe, könnyes hahotázás közepette verjen le az ágyról, s ha ilyet kapsz, mondjuk mint a Grown Ups, nézel, hogy ok… és? s kezdesz fikázni….. mert nem tette élvezetesebbé unalmas kis életed, ráadásul azt hangsúlyozza, hogy unalmas kis életed unalmas kis életed fog maradni, s a gyerekkorod lesz a legkellemesebb része. Pofánverés? Az ám. De ezt pont én magyarázzam el neked, én? akinek az egyik hobbija, hogy blogra irkál? Inkább térjünk a következő gondolatra…

A sztori?
Nem nagy dolog… egy kisiskolás bajnokságot nyerő csapat tagjai (s persze jó barátok is) újra összekeverednek egy hétvégére egykori edzőjük halála után.

Vélemény?
Olyan felemás, mely a pozitív irányba húz. Kellemes, családias, nosztalgikus volt a hangulata. A dumák általában jók voltak, néhány poén kegyetlenre sikeredett, néhány ügyetlenre, néhány pedig… egész jóra. Az amerikaias nagyzolás itt is megvolt, de ez már sok esetben természetesnek vehető. Kb. ennyi lenne… eltelik vele egy este, s igazából nem fogod megbánni ha megnézed.

A színészekről…
Komédiás körökben nagyon is neves a bagázs.
Hogy az elején kezdjem:
Adam Sandler, Kevin James, Chris Rock, David Spade, Rob Schneider. Egy nagyon is egységes csapatot alkottak.
Női részről megemlíteném Salma Hayek-et, aki az évek múlásával csak szexibb lesz (uhhh ez olyan sablonosan hangzott, hogy már meg is bántam, hogy leírtam), s Maria Bello-t, aki még azt is bevállalta, hogy egy 48 hónapos gyereket szoptasson.
Mellékszerepben találjuk ég Steve Buscemi-t, amolyan ügyeletes szerencsétlenként.

Elég a szóból.
Jó közepes.

7/8

The Damned United

Ez a történet is egy kis igazságon alapul, pontosabban egy az igazságból kis túlzásokkal csavarosan kikerekített könyvön.

A focirajongók közül Brian Clough nevét nem sok mindenkinek kell elmagyarázzam. A ’70-es ’80-as évek Angliájának egyik legjobb edzője, aki klubszinten mindent megnyert ami csak megnyerhető, a semmiből hozott fel csapatokat, viszont a válogatottnak sohasem lehetett az edzője.
Miről szól a film?

Brian Clough-ról (gondolom ez várható volt). Pontosabban életének egy fura szakaszáról.
A Derby county-nál eltöltött idejéről (flashback formában), a Don Revie-vel való rivalizálásáról, s hogyan utálták ki a Leeds játékosai 44 nap alatt az öltözőből miután ő lett Revie utódja.

A film nagyon szépen van kivitelezve. A múltat keveri a jelennel, s így Clough karakterének teljes rajzát nagyon szépen fokozatosan bontakoztatja ki (zsenialitását, nagyszájúságát, labilitását, konfliktusait,…). Mondjuk a sportot ábrázoló részek mintha egy picit összecsapottak lennének, de azt bárki észreveheti, hogy itt nem is annyira a focin, mint inkább a karaktereken s a konfliktusokon volt a hangsúly.
Na de erről ennyit, mert kezdem lelőni a filmet, s egy film ami semmi újat nem mond a nézőnek az nem film…

szóval…
még néhány szó a szereposztásról:a film tele van markáns angol színészekkel…
Michael Sheen(Brian Clough): hát őt egyre változatosabb szerepkörökben láthatjuk csillogni. A hátán viszi a filmet s fenomenálisat alakít.
Meg kell még említeni : Colm Meany (Don Revie… Revie nyers karaktere nagyon feküdt neki), Stephen Graham (Billy Bremner… a csapatkapitány), Timothy Spall (mint Clough menedzsertársa, Nagyon jól kiegészítette Sheen-t, s a két karakter közti viszonyt szépen átadták).
ennyi.

Ez inkább egy pasi film, egyedül nézd, ne a barátnőddel, mert bizony ő unni fogja…

azért még 10 ,p