Egy mesterien fájdalmas film, egy párkapcsolatról.
Két szemszögből fogjuk követni az eseményeket, a múlt s jelen perspektívájából, az egyik egy szép kapcsolat kezdetének rózsaszín dalát énekli majd, míg a másik ugyanazon szép kapcsolatnak lassú, csúfondáros végét.
Igazából egy lassú, s félig meddig kellemetlen film lesz. Miért is? Bemutatják a szép szerelmet, s közbe a másik végén a néző egyfolytában érezni fogja mint hull ez szét. Hogy nincs kedved a másikhoz, nem viseled el az idegesítő szokásait, a hangnemét, a karakterét, egészen addig, míg rá nem jössz, menekülni kell. Tanulság? A szerelem egy ábránd s igazából nem is létezik. Pont. És heppi endek sincsenek. Ha ezt nem tudtad, akkor álomvilágban élsz. Két elveszett hősünk valahogy egymásra talál miután hánykolódik a világban, de kapcsolatukat valami mindig beárnyékolja: a férfi, aki nem tervezett családot, de belecsöppent és belenőtt a feladatba, s a nő, aki már nem bírja nézni mint fecsérli el férje tehetségét és fiatal éveit piti munkákkal, az ambíció teljes hiányában.
Nevek:
Ryan Gosling– fantasztikus játék, eggyé válik az egyszerű, ragaszkodó, kicsit trágár férfival, és még a haját is elhullajtja
Michelle Williams– hiányoztak az arcából az érzések
Derek Cianfrance-nak ez a második nagyfilmje a Brother Tied (1998, s melyet sajnos sehol sem lehet megtalálni) után, de még ez is az olcsó filmek közé tartozik, a maga 1 millás büdzséjével. Igaz ami igaz, itt nem is volt sok mire költeni, mert a hangsúly abszolút a sztorin van.
Ha szeretnétek megismerkedni a szerelmi csalódás fogalmával, akkor ne hagyjátok ki.
Sandorkavargat's Blog 