Filmlövészet… (Part 2)

21. Megamind (Megaagy, 2010)
A Madagaszkárok rendezőjének új alkotása, tele híres színészek hangjával (Will Ferrell, Brad Pitt, Jonah Hill). Egyike azoknak az újféle humoros hős-antihős animációknak melyek annyira divatba jöttek az elmúlt néhány évben, humorában sokban hasonlít a Despicable Me-re, mondjuk a témája más. Milyen a film? Olyan amilyennek szánták. Komolytalan, szórakoztató, egyfajta szuperhős paródia. Eszméletlen hogy ezt a nagyfejű kék űrlényt mennyire meg fogja kedvelni a néző a végére. Az egyedüli idegesítő elem a technika által létrehozott gonosz szuperhős lesz.

8.5
22. Kill the Irishman (2011)
Egy elég kegyetlen igaz történetből született film, egy Cleveland-i keményfiú felemelkedéséről s bukásáról a hetvenes évek Amerikájában. Ez egy ízig vérig hagyományos akció-krimi, teletűzdelve néhány nagyszerű alakítással, pl.  amit Ray Stevenson s Christopher Walken nyújtott.

9

23. Ironclad (2011)
A Magna Carta aláírta (1215, mely a király hatalmát hivatott korlátozni) utáni brit állapotokat mutatja be, mikor is a király bosszúból hadjáratot indít a fellázadó nemesek ellen. A film Rochester kastélyának ostromára összpontosít, mely akkoriban egy nagyon fontos taktikai pontnak számított.

Azonban, ez a film a történelem megcsúfolása. Én értem, hogy szabadosság, meg igazából a hangsúly a harcon van, de azért mégis. Az egész nagyon sablonos, nagyon lapos, hiába az olyan nevek mint Paul Giamatti (aki fantasztikusan játszik), Brian Cox, Derek Jacobi,… James Purefoy karaktere az igazi történelmi alak egy nagyon lebutított formája, s minek az a felesleges szerelmi szál, … csak úgy, hogy elteljen 10 perc szemsarkos nézésekkel.

Jaj s a legrosszabb… mióta beszélnek a dán zsoldosok magyarul???

 5.5

24. Hop (Hopp, 2011)
Azt hittem legalább poénos lesz, de nem. Csak egy dagadt személyiségzavaros csirkét láttam.

4
25. Henry’s Crime (2010)
Egy férfi, akit egy olyan bűnért ítéltek el amit nem ő követett el, elhatározza, hogy elköveti azt amiért elítélték. A film igazából a lehető legősibb recept alapján van elkészítve, s sajnos nem sok újat nyújt a nézőnek. Keanu Reeves karaktere túl fásult, Vera Farmiga rendben van, a filmet igazából James Caan alakítása miatt lesz érdemes végignézni.

7

26. Happythankyoumoreplease (2010)
Fiatal emberek felnőtté válása, illetve a szerelem és a szeretet hogyan lopja be magát életükbe napjaink New York-jában. Akik kedvelik Josh Radnor-t, azok óvakodjanak tőle. Attól, hogy száz szót egybe írunk, még nem lesz művészi valami. Attól, hogy unalmas, még mindig nem lesz művészi valami, még akkor sem ha pozitív üzenete van.

6

27. Hall Pass (Elhajlási engedély, 2011)
Poénos kezdet után sablonháború, ismét Owen Wilson módra.

6.5

28. Four Lions (2010)
Egy nagyon érces brit komédia, négy szerencsétlen terroristajelöltről, akik egy robbantást szeretnének véghezvinni, s erre ‘edzenek’. Kegyetlen kis film, de nagyon fején találja a szöget. Ajánlom mindenkinek.

9.5

29. Drive Angry 3D (Féktelen harag, 2011)
Azt hittem legalább egy agyatlan akciófilmnek elmegy majd, de sajnos nem… ez még annak is rossz. Ilyen idióta sztorit ritkán látni, le a kalappal. A baj ott kezdődik, hogy stílusos akar lenni, s ez William Fichtner miatt még egy picit sikerül is, de az agyament elemek között a sztori elvesződik. Pontosabban igazából meg sem lett írva. Az a baj, hogy ez nem egy Machete vagy egy Hobo with a Shotgun akart lenni, hanem valami vagányabb, keményebb, ami tátott szájjal hagyja a nézőt. Rossz hír: normális történet nélkül ilyet nem lehet csinálni. Ha már nekem is rossznak tűnik egy agyatlan akciófilm, akkor baj van (általában toleráns vagyok).

4.5

30. Cedar Rapids (Céges Buli, 2011)
Kollégája halála után hősünk fogja képviselni biztosító cégét az éves találkozón. De vajon mire képes azért, hogy cége ismét elnyerhesse a minden évben kiosztott nagy presztízsű díjat?

Idegesítő komédia, idegesítő karakterekkel, félig lerágott csont poénokkal.

6.5

31. Beneath Hill 60 (2010)
Egy vagány ausztrál film, mely szintén igaz történeten alapul. Egy ausztrál csapatnak az lesz a feladata az első világháború kellős közepén Belgiumban, hogy egy, a vájatokba rejtett óriásbomba segítségével semmisítsék meg a német vonalat. A film szépen van kivitelezve, simán zajlik, néhány emlékképpel megspékelve, egy klausztrofóbiás közegben. A háború feszültségének a nagyszerű bemutatása. Látni kell.

9.5

32. Beastly (A szép szörnyeteg, 2011)
Szépség és a szörnyeteg gyermekeknek akik a serdülőkor alsó határát súrolják, de azt hiszik már túl nagyok a mesékhez. Rémes. Maradjunk a Disney változatnál.

5

33. Battle: Los Angeles (A Föld Inváziója-Csata: Los Angeles, 2011)
Ilyen hosszú s idióta nevet. Szóval, jönnek az UFO-k, romba döntenek mindent, de még nem tudjáék, hogy kicsi amerikai osztagban embereikre akadtak. HAHAHA!!! Ki lehet hagyni. Egész jó grafika, nevetségesen kiegyensúlyozatlan harcjelenetekkel, s sablonosan semmilyen történettel, csak azért, hogy az amerikai nézőnek a pici egója még nagyobbra duzzadjon.

6

34. Arthur (Arthur, a legjobb parti, 2011)
Hmmm. Arthur egy elkényeztetett gazdag semmirekellő, akit választás elé állítanak. Vagy megházasodik, s 1 milliárd dollárja lesz, vagy a szabadságot választja, s nem lesz semmije.

Russell Brand itt egész nézhető volt. Ez a pojáca szerep pont illett hozzá. A filmnek kb. az a hibája, hogy sokan akarva-akaratlanul még össze tudják hasonlítani az ezelőtt 30 évvel készült, Dudley Moore-féle Arthurral. S mindenki tudja: Dudley Moore > Russell Brand. Szóval, ha rajongtál az eredetiért, akkor kihagyhatod, amúgy meg egyszer elmegy. Ja, s Helen Mirren csodás volt.

7.5

35. Animal Kingdom (2010)
Egy nagyon kemény ausztrál film, egy 17 éves fiúval a főszerepben, akinek választania kell a bűnöző család- családi kötelék s a rendőrség-becsület között. Nehéz végignézni, de ha az első félórát kibírod, végül megéri.

8.5

36. Age of Heroes (2011)
Ian Flemming. A James Bond könyvek atyja. A második világháborúban pedig különleges osztagok koordinálója. Egy ilyen osztag kicsit fikciós történetével ismerkedünk meg. Tele nagy angol nevekkel: Sean Bean, Danny Dyer, James D’arcy, … nem tökéletes, de másfél órát elütni jó.

7

37. The Kid (2010)
Egy elég megrázó film, Kevin Lewis (bestseller szerző) hányatott fiatal éveiről. Nehéz végig kihúzni.

7.5

38. Provinces of Night (Bloodworth, Az éjszaka országai, 2010)
40 év után az elveszett apa hazatér, s az amúgy sem idilli hátrahagyott családban óriási port kavar. Egyszerű közeg, egyszerű emberekkel, sima forgatókönyv, erős közepes színészi játékkal. Egyszer megéri megnézni, már csak Kris Kristofferson, Val Kilmer, Barry Corbin, vagy Hilary Duff miatt is.

7.5

39. 5 Days of War (2011)
a 2008-as Grúz-orosz konfliktusról. Ízléstelen egy amerikai propagandafilm, természetesen egy riporter szemszögéből. Nyugodtan ki lehet hagyni.

4

40. Morning Glory (Ébredj Velünk, 2010)
 Ahelyett, hogy inkább előléptetnék, a fiatal TV- producernőt inkább leléptetik. Következő állása sem lesz mesés: egy haldokló reggeli műsorból kell sikeres show-t varázsolnia. Nagyon kellemes egy film, ez legfőképp a Rachel McAdams jelenéségnek tudható be. Harrison Ford-nak pedig ez volt az egyik legpoénosabb szerepe az elmúlt jónéhány év folyamán.

9

 

Na ennyi mára. Bezárt Sanci mesetára. 🙂

Bis Bald.

Blue Valentine (2010)

Egy mesterien fájdalmas film, egy párkapcsolatról.

Két szemszögből fogjuk követni az eseményeket, a múlt s jelen perspektívájából, az egyik egy szép kapcsolat kezdetének rózsaszín dalát énekli majd, míg a másik ugyanazon szép kapcsolatnak lassú, csúfondáros végét.

Igazából egy lassú, s félig meddig kellemetlen film lesz. Miért is? Bemutatják a szép szerelmet, s közbe a másik végén a néző egyfolytában érezni fogja mint hull ez szét. Hogy nincs kedved a másikhoz, nem viseled el az idegesítő szokásait, a hangnemét, a karakterét, egészen addig, míg rá nem jössz, menekülni kell. Tanulság? A szerelem egy ábránd s igazából nem is létezik. Pont. És heppi endek sincsenek. Ha ezt nem tudtad, akkor álomvilágban élsz. Két elveszett hősünk valahogy egymásra talál miután hánykolódik a világban, de kapcsolatukat valami mindig beárnyékolja: a férfi, aki nem tervezett családot, de belecsöppent és belenőtt a feladatba, s a nő, aki már nem bírja nézni mint fecsérli el férje tehetségét és fiatal éveit piti munkákkal, az ambíció teljes hiányában.

Nevek:
Ryan Gosling– fantasztikus játék, eggyé válik az egyszerű, ragaszkodó, kicsit trágár férfival, és még a haját is elhullajtja
Michelle Williams– hiányoztak az arcából az érzések
Derek Cianfrance-nak ez a második nagyfilmje a Brother Tied (1998, s melyet sajnos sehol sem lehet megtalálni) után, de még ez is az olcsó filmek közé tartozik, a maga 1 millás büdzséjével. Igaz ami igaz, itt nem is volt sok mire költeni, mert a hangsúly abszolút a sztorin van.

Ha szeretnétek megismerkedni a szerelmi csalódás fogalmával, akkor ne hagyjátok ki.

9.5

Eat Pray Love

Azt hiszem, megvan az a film amit a legjobban utáltam mostanában. Egyszerűen eltelt az a két óra úgy, hogy ne legyen egyetlen egy pillanat sem benne ami élvezhető legyen… számomra.

Sztori?
Egy irónő egyszer csak rájön mennyire boldogtalan a házasságában, ezért elválik férjétől, összejön egy színésszel, csak azért, hogy azt is otthagyja, mert miért ne törje össze két ember szívét, egy az nem elég, aztán pedig világ körüli útra megy, hogy megtalálja önmagát… bla bla blaaa.

Mit is mondjak erről a filmről… Minden benne volt amit utálok a női viselkedésben, meg a romantikus filmekben általában. A főhősnő egy liba volt, aki végiglibáskodta az egész filmet, ráadásul Julia Roberts játszotta (igaz, ettől csak még hihetőbb lett). A film üzenete csapnivaló… Menj el Balira, s ott majd megtalálod a boldogságot… egy gazdag, sírós brazil pasival. Ámen. Miután elég dühösen becsuktam az SMPlayer-t, az utolsó 10 percet szinte teljesen átfuttatva, felnéztem az IMDB-re… s megláttam, hogy férfi rendezte. Az első gondolatom az volt… ez csak homokos lehet, mert ez az egész egy önző nő agyával volt megrendezve… vagy egy olyan emberével, akinek fingja sincs egy férfi-nő kapcsolatról… persze, hogy igazam lett. Amúgy semmi bajom a homoksokkal, csak ez a film hozta ki belőlem a rejtett sovinizmusom.

Nevek:
JUlia Roberts (de belőle annyi, hogy annyira elég, hogy a következő 3 évben semmiben sem kell játsszon s nem lesz elfelejtve), Javier Bardem, Billy Crudup, James Franco, Viola Davis, Mike O’Malley (Six Feet Under… az egyetlen szimpatikus karakter a filmben)…

Lányoknak talán tetszik, főleg a feministáknak, amúgy minden hímnemű lény óvakodjon tőle…

3

Chloe (2009)

Még egy nagyon jónak beharangozott, aztán amolyan felemásnak sikeredett filmélmény.

Egy orvosnő biztosra véli tudni, hogy férje (sikeres egyetemi tanár) hazudozik neki, s megcsalja. Erre bizonyíték elhidegült házasságuk is, mely egykoron szárnyalt, s teljesen elválaszthatatlanok voltak. Igazi bizonyítéka nincs, felbérel hát egy fiatal prostituáltat, aki majd beszámol neki a részletekről…

Nagyon jól indul, s a film közepéig teljesen hihető. Különösen érdekesek s ‘ízesek’ azok a leírások melyeket Chloe nyújt Catherine-nek a férjével történt kontaktusokról. A két nő közötti vonzás s taszítás is szépen érezhető lesz. Chloe mintha felnézne Catherine-re, Catherine szimpátiát érez a szép lány iránt, sajnálja valahol, de aztán eszébe jut, hogy ő fizeti, hogy férjét elcsábítsa, emiatt pedig néhány helyen igencsak rútul bánik vele. Aztán a film közepén egyszer csak minden a feje tetejére áll, s átmegy a megszokott teljesen átlagos kavarós tragikus kiszámítható drámába. Ekkor gondoltam én, hogy egy szép kezdés után milyen csípősen pofán is lettem verve.

A színészi alakításokkal nem volt baj, jók voltak. Úgy Julianne Moore (Catherine), mint Amanda Seyfried (Chloe), Liam Neeson (David), vagy Max Thieriot (Michael). Egyszerűen a szépen induló cselekmény a végére amolyan szappanopera szerűen túlbonyolódik, s a legátlagosabb megoldást látjuk majd, amit csak el lehetett volna ennek a filmnek képzelni. Lehet egyesek erre vágytak, szerintem viszont valami szebbet érdemelt volna.

Más nagy kivetnivaló nincs. Az igazság az, hogy már csak az első fele miatt is érdemes végignézni. Ja, és ne 7 évesek társaságában nézd, mert néhány helyen erősen vigyorognának… aztán másik héten a tanítónéni már nem annyira ,p

7/8

Romantikus 3 egyre (agyra) megy (avagy Leap Year, The Bounty Hunter, The Back-up Plan)

Elég egy moziszórólapra ránézni, s rá fogsz eszmélni… igen… ezen moziszezonunk csöpögős része is rettenetesen elkezdődött. Mind a 3 filmet az elmúlt 2 hét lefolyása alatt láttam, egyet moziban (The bounty hunter, unaloműzésképp), a másik kettőt pedig otthon (hála az égnek…). Mit is mondjak, kicsit különböző kiforgatott helyzetek, ezenkívül minden kb. egyre megy. Ezért is gondoltam azt, miért is ne írjak egybe róluk? Ezt vehetitek afféle összehasonlító bejegyzésnek is… bár nem teljesen az lesz… vagy miért is ne legyen az?
hahaha…

1. Történet:

Leap year: Miután hősnőnknek szerelme nem kérte meg a kezét, elhatározza, hogy utána megy Írországba, hogy egy különleges napon (febr. 29) kérje meg ő választottja kezét egy különleges ír szokás szerint… azonban Wales-ben köt ki, s egy cinikus bár vonzó Wales-i fogadóst bérel fel, hogy vigye el őt Dublin-ba… itt kezdődik kettejük kalandja… (7)

The Bounty Hunter: Egy fejvadász megtudja, hogy ex-felesége fejére különböző kihágások miatt vérdíjat tűznek ki. Édes bosszúvágytól hajtva utána ered. Azonban páratlan párosunk csak még nagyobb kavarodásba keveredik, mivel az ex-feleség egy riporternő, aki rossz helyen kutat… s ami egy könnyű elfogásnak indul, végül egy fura kalandba torkollik. (6/7)

The Back-up Plan: Zoe sikeres nő, egyetlen apró gonddal. Magánéletében nem találta meg az igazit, s már akár mérget is vehet rá, hogy nem is fogja. Azonban családot szeretne, s ezért mesterséges megtermékenyítést hajtat végre… Ki gondolta volna azonban, hogy épp a megtermékenyítés napján találkozik élete szerelmével? Ki gondolta volna, hogy a megtermékenyítés először sikeres lesz? Ki gondolta volna, hogy… úristen, ezt a nagy ő hogy fogja vajon fogadni… (6)

2. Észrevételek, benyomások:

Leap Year: Néhány érdekes jelenet, egész jó vicc, walesi meg ír sztereotípiás komédia, szokásos öntörvényű ingatag hősnő, teljesen józan ésszel ellentmondó, igazi világban hihetetlen nagy egymásra találás.Egy harmada tetszett, egy harmada elment, egy harmada pedig utálatosan nyálas volt. (5/6)

The Bounty Hunter: Kicsit pörgősre volt véve, moziban nézhető volt, bár abban biztos vagyok, hogy senkinek sem lesz a kedvenc filmje. A legtöbb karakter itt is egyfajta sztereotípiát képvisel, bár meg kell hagyni, egész viccesek lesznek a kis bosszúálló csipkelődésüktől, ami amúgy teljesen valószínűtlen ha bárki is belegondol abba, hogy eltusolt ügyek is rejlenek a háttérben (a komédia s a romantika miatt a háttér mely talán komolyabb megvalósítást igényel teljesen elveszti a hatását s komolyságát). Persze a végkimenetel itt is abszolút hihetetlen és sablonos, de hát, mi is várhatunk. Egyszer talán elmegy. (6/7)

The Back-up Plan: A karakterek legalább 3-4-szer hihetetlen 180 fokos fordulatokat vesznek, ez a filmet elég elviselhetetlenné teszi. Amúgy a komikum itt is egész jó, a romantikus rész persze istentelenül sablonos, s a mesterséges megtermékenyítéses rész csak még sablonosabbá teszi. A karakterek persze ebben az esetben is sztereotípiák, s bár egyfajta fejlődés hatását próbálják kelteni, igazából az elejétől a végéig tudni fogsz mindent… semmi igazi meglepetés nem fog érni. (5)

3. Szereplők:

Leap Year:

Amy Adams- nem játszott rosszul, viszont maga a karakter felettébb idegesítő… talán ettől lesz komikus egy kicsit, na meg persze a fura helyzetektől, amikbe a kicsit vad tájakon keveredik bele
Matthew Goode- egy egész vagány karaktert alakít, akinek a felfogása minden téren abszolút ellentétben van a kicsit hisztis hősnőnkkel… cinikus, provokatív, bár nem rosszlelkű… a komédia nagy részét az ő beszólásai táplálják majd.
Adam Scott- amolyan kiegészítője a filmnek, az ő kimértsége pecsételi meg a romantikus szál sorsát… igazából ez az alakítás olyan semmilyen… se nem jó, se nem rossz, ha jó alakítást akartok látni Scottal, nézzétek meg a The Vicious Kind-ot
(7)

The Bounty Hunter:

Gerard Butler: továbbra sem értem, miért vállalja el ezeket a szerepet, én ennél őt többre tartom… ettől függetlenül a karaktere egész érdekes volt… egy amolyan bosszúálló keserű kéjenc, férfiszemmel egész poénos lesz
Jennifer Aniston: hát én őt továbbra sem fogom jó színésznőnek tartani, ez a film pedig csak megerősíti azt amit gondoltam. A karaktere hisztis, ingatag, önfejű… amolyan tipikus 21 századi női sztereotípia
(6)

The Back-up Plan:

Jennifer Lopez: állítólag ez a film akart lenni a nagy visszatérése, hát ezt alaposan ellőtte. Nem alakított nagyot, bár a film sikertelenségét nem kell az ő nyakába varrni.
Alex O’Loughlin: az ügyeletes szerelmetes szépfiúnk… elég tipikus, macho és ügyefogyott…
Anthony Anderson: a játszótéri apuka… az ügyeletes szépfiúnk tőle ‘tanulja’ meg tulajdonképp mi is a dolgok szépsége is rendje, elég vicces módon, azt hiszem neki köszönhető a film legjobb 5 perce.
(5/6)

Akkor összegezzünk: 3 film ami nagyjából egyre megy… egy jegyet is adhatnék nekik, de azért legyen mégiscsak 3 a rend kedvéért…

Leap Year: 6/7

The Bounty Hunter: 6

The Back-up Plan: 5/6

Orphan

folytassuk a kalandozást a filmek világában… hogy nagy szavakkal indítsak ,p

Orphan (2009)

Azzal a bolond illúzióval indultam neki ennek a filmnek, hogy Horrortól újat vártam.
S az eleje, bár ismerős volt, még be is jött. De a vége akkora egy sablonos pofáncsapás,
hogy az szinte elképzelhetetlen. Nem is tudom el sem képzelni, hogy találhatták ezt így ki,
vagy hogy is gondolhatták, hogy ez eredeti lesz.

de többet nem hányom le a filmet, mert aki meg akarja nézni, úgyis megnézi, s jól is teszi, mert lehet, hogy nem úgy éli meg a filmet, mint én.

a történet egy házaspárról szól, aki a 3. babájuk halála után, a 2 gyerekük mellé, örökbefogadnak egy harmadikat,
egy fura orosz származású nagyon intelligens kislányt… a többit nézd meg.

értékelés…. utolsó félóra nélkül 9, utolsó félórával 6 per 7