Íme még egy film melyet nagyon vártam, aztán nagyon felemás véleménnyel lettem a végére.
Már a sztori is erős bonyodalmakat ígér:
Egy fiatal lány meghal egy autóbalesetben, majd egy temetésszervező asztalán ébred, be van zárva, s állítólag a temetésszervező mindent megtesz annak érdekében, hogy átsegítse őt a túlvilágra…
Most le fogok lőni egy-két érdekességet. Sajnos muszáj, hogy tudjátok mire számítsatok…
A film sokáig abba az irányba halad, hogy a lány halott, s amolyan tipikus szellemsztoriként forog tovább, kis látomásossággal, természetfelettivel, meg ilyen-olyan apróságokkal, pucér Christina Ricci-vel az asztalon (hogy Pista bácsi se unja), s egy hős szerelmes Justin Long-gal (hogy Mari néni is a székben maradjon). Aztán amikor a közepén a dolgok kezdenek laposodni, s egy freaky kisgyerek is odatéved, s kedves forgatókönyvíró s rendező nem kollégáim (nekem ugyebár semmi közöm sincs a filmbizniszhez, egyenlőre ,p) úgy döntenek: adjunk a szarnak egy pofont… s ebből káosz lesz.
Igazából kár, hogy ilyen kaotikusan összekavarták a filmet, mert csak vesztett az értékéből. Felemelkedett bal szemöldökkel fogod nézni az utolsó 30 percet, s amíg az utolsó 5 perchez nem érsz, benned lesz a kérdés: Most mi van? vagy esetleg az, hogy: Tudtam, hogy itt még lesz valami… ha te az a beleérzős típus vagy ,p . Ráadásul a film elejéhez képest a vége jelentősen begyorsul, s elkezdi az agyad akcióval zaklatni… De, legyen elég a felesleges agybombázásból.
A színészekről:
Liam Neeson – nagyon csodálkoztam, hogy bevállalt egy ilyen szerepet felesége szerencsétlen halálesete után, le a kalappal előtte
Christina Ricci – a pucér kétségbeesettség mintaképe lett
Justin Long – annyira nem illik egy hős szerelmes képébe, hogy a filmnek valóságszaga lett tőle
Chandler Canterbury– le a kalappal a gyerek előtt, volt egy-két hátborzongató pillanata
Összegzésképp annyit, hogy a filmet érdemes megnézni. Ha egy pillanatra elveszted a figyelmed, inkább tekerj vissza, mert nem fogsz semmit sem érteni belőle. Ha végig nézted, s azzal ébredsz, hogy nem értesz semmit sem belőle, akkor az utolsó félórának fuss neki még egyszer, s szidd közben hangosan Agnieszka-t (a rendezőnőt).
Sandorkavargat's Blog 