Goodbye 2010


Most, hogy ismét elővettem azt a bizonyos filmes listát, melynek a végéhez mindig az új címeket hozzácsapom, akarva-akaratlanul azt vettem észre, hogy néhány cím még 2010-ből való. Először csak simán ki akartam törölni őket, de mi a fene, ejthetek róluk néhány szót…

Egy kis zene, hogy ne unatkozzatok:

Jöjjenek a címek:

 

Amiket érdemes látni: 

1. Biutiful: Egy film egy emberről, akinek szánalmas élete vége felé a halál a vállára telepedett.  Kemény, tragikus, kicsit sorsirónia. Két órán keresztül veri a fejedbe az emberi kicsinyesség, kilátástalanság, értelmetlenség, érzéstelenség, a belenyugvás, s az érdektelenség érzését. Mit ér az emberi élet? Mit ér akkor ha nem nyújthatod azt szeretteidnek amire talán képes lettél volna? Mit vagy képes lenyelni s megtenni csak azért, hogy esetlen valami maradjon utánad? Szerintem nagyszerű film. 10

2. The Man From Nowhere (Ajeossi, Bácsi) – egy töröttnek tűnő emberrel a középpontban, aki mintha valami sötét múlt elől bujkálna.  Hősünk összebarátkozik egy kotnyeles kislánnyal, akit azonban elrabolnak miután anyja drogügyletekbe keveredik. Mire lesz képes csendes hősünk, hogy megmentse egyetlen barátját? Nagyszerű film, attól függetlenül, hogy a sztori egyszerű, sima, kicsit sablonos. Ami jó, az mind stíluselemekben jön: különös kegyetlenség, karakterisztikus mozdulatok és mondatok, nagyszerű harcjelenetek és koreográfiák, s bár a film kicsit lassan indul, miután felpörög, olyan simán visz végig a hátán, hogy alig várod majd mi történik a következő pillanatban. 10-es keleti módra. 

3. Montevideo, Bog te Video – egy kellemes hangulatú komédia a szerb foci első aranykoráról, s a válogatott rögös, de annál érdekesebb útjáról az 1930-as (első) világbajnokságra. Meglepően kellemes hangulatú, s élvezhető film volt. 9.5

4. Stake Land – egy viszonylag no-name, de annál érdekesebb film. Egy fiatal fiúról szól, aki hirtelen egy vámpír-apokalipszis közepében találja magát, s egy Mister-nek nevezett vámpírvadászhoz csapódva utazik majd az új-Éden felé. Mi volt érdekes ebben a filmben? Kicsit roadmovie-feeling, ami azonos mennyiségben keverte a kegyetlenséget a kilátástalansággal, a durvasággal, s valahol mégis maradt benne egy kis emberi érzés. Tudom, hogy ilyet meg ehhez hasonlót már egy csomót láttatok, de szerintem ez valamennyinél jobb volt. 9.5

5. The Ward – John Carpenter nevét gondolom nem sokan kell magyarázni, ha mégis akkor annyit róla dióhéjban, hogy a modern filmes horror egyik atyja. Ettől függetlenül, Mr. Carpenter az utóbbi 15 évben nem sok sikeres húzással dicsekedhet, s valahol ez a film is felemás élmény. A sztori egy fiatal nő körül forog, aki diliházba kerül, miután porig éget egy házat. Az elmegyógyintézetben pedig lenyugvás helyett szellemekre akad…  A film első része nagyszerű, a mára már klasszikussá vált horror filmek rengeteg eleme fellelhető benne, egész hatásos újraillesztésben. A film vége azonban túlcsavart s kaotikus, egy kis forgatókönyvírói ötlettelenséget sugároz.7.5

6. Trust – David Schwimmer legújabb rendezői dobása, egy furcsa családi dráma, a középpontban egy tinilánnyal, aki egy internetes “pedofil” csapdájába esik. A film első fele érdekes, a második fele zavaros s nyavalygós.  7.5

7. Hesher – Az angyalaink néha furcsamód találnak ránk. A film egy fiatal fiúról szól, aki anyja halála után egy széteső családi fészekben tengeti napjait, egy csendes kisvárosban. Itt akad össze Hesher-el, a tomboló rocker-el, aki valahogy attól függetlenül, hogy látszólag haragban van az egész világgal, valahogy mindig a közelében ragad. Fura film, vontatott, excentrikus, abszolút nem mindenkinek való, ugyankkor valahol kellemes s emberi is. Nehezen tudtam eldönteni hova is tegyem. 8

8. Everything Must Go – hősünk lábadozó alkoholista, aki épp most szabadult meg munkahelyétől s feleségétől is. Újrakezdésképp az a fantasztikus ötlete támad, hogy minden felesleges vackát háza elé hordja, s odatelepszik mellé, amíg el nem adja. Újrakezdés ez, vagy segélykiáltás? Mindenesetre hősünk kicsi magánakciója által új embereket vonz maga köré…    Kicsit kellemes, kicsit unalmas, néha vicces, néha vacak.  De érdemes belenézni… 7.5

9. Tropa De Elite 2 – A nagyszerű brazil film folytatása. A feszültség marad, de átalakul. A durvaság változatlan, csak más szemszögből van megközelítve. Kevesebb akció, több korrupció, több politika jellemzi, de ettől függetlenül nagyon érdekes.  9

10. The Conspirator (A cinkos) – Az Abraham Lincoln halálát követő nyomozásról, a tettesek kézre kerítéséről, a bűnbakok meghurcolásáról. Egy elég érdekes hangvételű film, mely valamelyest az érem két oldalát ábrázolja az igazság hajszolásában. Mindenképp érdemes megnézni. Rendezte: Robert Redford, fészerepben: James McAvoy, Robin Wright, Tom Wilkinson, … 9

11. Repeaters – egy darab Kanada. Olyan sci-fi-thriller-féle valami, három klinikán javulgató junkie-ról, akik egy fura elektromos sokk után újra és újra és újra fogják élni ugyanazt azt eltolt napot, s persze egy idő után játszadozni kezdenek a lehetőségekkel. Nem megy túl mélyen a dolgok pszichológiai s filozófiai részébe, annál inkább akció s hatalomvágy orientált. Abszolút nem tökéletes film, de az árához képest jó.  7

 

(Mára ennyi, a bejegyzés holnap bővülni fog. 🙂 )

I Melt With You (2011)


 

Kezdjük az élet tragikus részével, s haladjunk majd szépen, naponta a napsütés s a rózsaszín mókusok felé…

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen nincs kedved felkelni. Úgy érzed nem történhet semmi jó, nem vár semmi aznap amiért érdemes lenne felkelni. Van, hogy csak nézed a falat, s nem tudsz semmit sem kezdeni magaddal. Van, hogy a félelem bénít le, vagy van olyan is, hogy olyan boldog lehetsz az egyik pillanatban, hogy a másik, kicsit  csendesebb pillanat rettenetesen rosszul esik. Van amikor úgy érzed, hogy teljesen párhuzamos vagy a világgal, mintha nem is lennél része annak, mintha senkit sem érdekelne mi van veled. Van olyan is, amikor számodra fontos emberek tűnnek el az életedből, mennydörgősen, vagy csendben. Van, hogy egyszerűen csak elveszted a fonalat. Van, hogy csak unalom ül ki szemedbe, van, hogy csak kétségbeesés, van, hogy elégedetlenség, van olyan amikor semmisség, de a mosoly nagyon ritka már…

Ez a film négy barátról fog szólni, akik össze-összeruccannak néha, egy balhés hétre, a régi szép idők emlékére. Távol a mindennapoktól, a barátság s nosztalgia fényében. Ez az év azonban más lesz…

A film pörgősen indul,  mint minden, amit nagyon vársz már. Úgy tűnhet, hogy hőseink tele vannak élettel… pedig a pörgésnek két változata van… van az egészséges… amikor tényleg topon vagy… s van a másik fajtája, amikor esetleg úgy tűnik, hogy topon vagy, de igazából csak lassan pusztítod magad. Ez a film ez utóbbit példázza.  Már az első pillanattól fogva érezhető az árnyék a négy barát fölött, s ahogy telnek a napok, fogy a pia, s lassan beléjük lát a néző… a végeredmény ijesztő lesz. Út az ember pszichéjének s kétségbeesésének, indoktalan indulatosságának a közepébe.

S mindezt nagyon stílusosan. A színészi játékok meglepően jók. A forgatókönyv nagyon jó a film közepe feléig. Az elején érezhető az út az erőltetett pörgésből a semmibe, viszont a végére sajnos nagyon kifogyott belőle az ötlet. A film színvilága bámulatos, s szerintem a monkey-cam dolgok tökéletesen illettek bele. A zene is nagyon passzol, bár itt-ott kicsit kaotikusan, fület verően durván van illesztve.

Néhányan egyszerűen kapuzárási pániknak írták le ezt a filmet. Szerintem kicsit több volt benne, bár egy kis finomítással akár sokkal jobb is lehetett volna.

Sok a duma, jöjjenek a nevek:

Thomas Jane – WOW. Rob Lowe – WOW2.

Jeremy Piven, Christian McKay, Carla Gugino.

Rendezte: Mark Pellington (Henry Poole is Here, The Mothman Prophecies, Arlington Road)

Szóval, nem tökéletes film, egy 8, 8.5 -öt érne, de tízest fogok rá adni, mert kifejezetten meghatott azon az eltolt estén, amikor láttam, s azért is mert átlagban csúnyán le lett szavazva. A két Trailer itt lesz lejjebb. Ha szeretitek az ízlés s ízléstelen határát súroló pszichés, de mégsem túl durva filmeket, akkor ezt látni kell.

10

 

Trailer 1: (Official)

Trailer2 : (Theatrical- ez vagányabb)

Kész, vége, indulás.


Ha jól számolom, bő 4 hónap távollét után írok ide ismét.

Gondolkodtam rajta,  hagyjak-e fel vele végleg, ugyanis sürgős élni valóm akadt. Aztán… ahogy végig néztem rajta néha- néha, az véste be magát a fejembe, hogy folytassam… majd egyszer, mert … miért ne. Mi szól ellene? Azt hiszem eljött az a pillanat, hogy visszavegyek egy kicsit az iramból, s eltöltsek írogatással is néhány estét … szóval nézzetek be néha.

 

Bis Bald!

 

 

Don’t be Afraid of The Dark (2011)


Hasznos tanács azoknak akik háromszor körbefordulnak a sötét szobában mielőtt lehunynák szemeik, de még aztán is mintha hűvös leheletet éreznének átsuhanni vállaikon.

Sztori:

Egy gazdag festő kegyetlenül megöli a házvezetőnőjét a fogaiéért, hátha akkor a kicsi lények, akik a hamu gödrön keresztül járnak fel, lenyugszanak, s visszaadják a gyermekét. Azonban a festőnek is nyoma vész… napjainkban a restaurátor apa, a barátnője s a lánya fog beköltözni a lakásba, hogy rendbe tegyék azt. S a lények megneszelik ottlétük…

Vélemény:

Kicsit felemás, de inkább pozitív, mint negatív. Először is, beszélünk egy kicsit a film hátteréről. A film egy 1973-as TV film remake-je, elődje amolyan klasszikusnak számít, ha jól tudom. Ezenkívül, a filmet távolról HP Lovecraft The Rats in the Walls című írása ihlette.
De térjünk vissza a filmre. A film hangulata sejtelmes, kicsit hátborzongató, itt-ott félelmetes, kísérteties, titokzatos, undorító, magyarán, elég hangulatos. A hangulatot maga a ház is segíti, de igazán a Guillermo Del Toro-féle sejtelem, settenkedés, hanghatások, lények, melyekről az elején igazán nem lehet eldönteni, hogy angyali eredetűek, vagy ördögiek, de régóta megbújnak az emberek világával párhuzamosan… itt amolyan fogtündérekről lesz szó, de biztos vagyok benne, hogy csukott szájjal fogsz ezek után elaludni ha a fogtündér az eszedbe jut.
Mi volt rossz benne? a forgatókönyv egy-egy helyen elég trappista (hiányos), néhány helyen pedig sejtelmességből banalitásba torkollik.
A végkimenetel valahol nem meglepő, s várható, de passzol a film egészéhez. Annyi biztos, ha Guillermo Del Toro a rendezői szerepet is vállalta volna, akkor sokkal jobb lehetett volna.

Nevek:
A színészi alakítások elég acélosak, főleg Bailee Madison (a kislány)részéről, aki még Guy Pearce-t s Katie Holmes-t is simán lemosta a vászonról.

Egyszer mindenképp meg lehet nézni. Nem tökéletes, de hangulatos.

8

Trailer:


A vadászat folytatódik.



2 hónap és 8 nap. Mit jelent ez? Ennyi ideje nem írtam. Miért is? Mert mindig akadt más szarság ami lekösse vagy az időm, vagy az agyam, de legtöbb esetben mindkettőt. Éljen a mókuskerék!

Abba viszont belegondolni is rossz, hogy mennyi film gyűlt fel a listámon ez idő alatt, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy napi egy filmet akkor is megnézek, ha csak 2-3 vagy 4 órát alszom aztán. Egyeseknek pia, másoknak vicces tabletták, vagy kaja, vagy esmeralda, vagy örökös siránkozás, vagy twilight… nekem ez. Nem nyújtom hát a szót, csak az újabb vadásszezon kezdetét akartam jelezni… 🙂

Meg egy kis zene, hogy ne unatkozz betűrakosgatás közben…

1. London Boulevard (2010) – egy ex bűnözőből lett botcsinálta testőr egyensúlyozása az alvilág, testi kísértések s a múlttól való szabadulás között. Colin Farrell s Keira Knightley, megszokott sztori, néhány jól illesztett elemmel, sablonos, de mégis hatásos csattanóval. 8

2. The Way (2010) – erről hosszabban szerettem volna írni, de nem jött össze. Egy gyönyörű film egy apáról, aki arról értesül, hogy fia az ‘El camino de Santiago‘ (aki nem tudná, Európa egyik leghíresebb zarándokútja) kezdetén életét vesztette. Az apa a fejébe veszi, hogy beteljesíti a fia sorsát, és eljuttatja az úti célba. Gyönyörű film, emberekről, emberségről, fájdalomról, megnyugvásról, választásokról, az életről. Visszatekintésekkel tarkított, színes tájakon átvezető, az emberi lélek mélyébe markoló film. Martin Sheen egyik legjobb alakítása az utóbbi időben. 10

3. The Way Back (2010) – Egy megkérdőjelezhető igaz történeten alapuló film, mely a szabadsághoz vezető hosszú utat írja le, Szibériától egészen Indiáig. Nagyszerű alakítás Jim Sturgess-től s Ed Harris-től. Viszont kötélidegek kellenek ahhoz, hogy végignézd. 8.5

4. The Eagle (A Sas -2011) – ott folytatódik, ahol a Centurion abbamaradt. Egy római katona, apja becsületének érdekében, vissza akarja szerezni a tragikus sorsú kilencedik légió aranysas szobrát, s hűséges kelta szolgájával a vad, még akkor nem skót felföld mélyébe fognak merülni. Channing Tatum, Jamie Bell. A Centurion jobb volt, de ez is nézhető. 7.5

5. The Rite (A rítus, 2011) – Ördögűézés Anthony Hopkins módra. Been There, done That. 5.5

6. The Adjustemt Bureau (Sorsügynökség, 2011) – érdekes perspektíva, nyomi szerelmi történettel ötvözve. A szerelem mindent legyőz, még akkor is, ha egy teljes titkos sorsváltoztató ügynökség van ellene. A film sorselhatárolós ötlete fenomenális, s valahol politikai kritikát is takar. A lehetőségek szerint, ezt vagy akcióval, vagy romantikával lehetett volna övezni, hogy a közönséges nézőknek emészthető legyen, ezen film esetében ez utóbbi győzött, s egyértelműen a film kommersz gyengepontja is lett. Matt Damon, Emily Blunt. 8.5

7. Unknown (Ismeretlen férfi, 2011) – felébredsz a kómából, s rájössz, hogy valaki más lépett a helyedbe, s identitásod lényegében megszűnt. Ezért pedig elindulsz, hogy az igazad bebizonyítsd… érdekesen kezdődik, de már az elejétől sejteni lehetett hogy a 007 s a Bourne filmek homogén keverékébe fog torkollani. Ettől függetlenül nagyon is nézhető. 8

8. Take me Home Tonight (Szédületes éjszaka, 2011) – eltolt okosfiú, aki inkább a kényelmes semmit választja ahelyett, hogy valamit kezdjen az életével, s egy videotékában tengeti napjait. Egy napon odavetődik a lány aki elérhetetlennek tűnt gimiben, s most is elérhetetlen, de egy ügyes hazugság s egy felvetődő partilehetőség után a kocka fordulni látszik, marad hát a hazudozás, aminek persze sok-sok necces helyzet lesz az eredménye. Sablonos film? igen, az, kétségkívül az. De mi volt megkapó benne? A feelingje. Olyan tipikus kilencvenes évek vígjátéknak volt felépítve, amiken mindannyian felnőttünk (ezt persze a 20+ korosztályra értem), s amiket olyan szívesen hordunk le, s mégis, amikor valami ilyesmivel találkozunk, valahol édes nosztalgiát kelt, még akkor is ha csak hollywoodi töltelék. BTW, Topher Grace szimpatikus volt ebben a filmben, ez is egy olyan mondat amit csak egyszer írok le ebben az életben. 8.5

9. Dylan Dog – Dead of the Night (2011) vannak a normális emberi lények, s vannak a horrorfilmbe illő alakok. Persze mindkét fél létezik. A kettő közt van Dylan, a detektív, akinek a múltja a két fél közé tehető valahova, a jelene pedig, akármennyire is ellenére van, ugyanoda vezeti vissza. Nyolcvanas évekbe illő sablonos sztori, kellemesen fekete humorral fűszerezve. Maga a film nem igazán jó, de nézhető, még akkor is ha Brandon Routh annyira fásult, mint a száz éves tölgy az erdő közepén. 7

10. Gnomeo and Juliet (Gnómeó és Júlia, 2011) – a shakespeari tragikus történet kertitörpe animációba ültetve. Első gondolatom: utálom a kertitörpéket, s a hideg futkos tőlük a hátamon. Így nehéz obektívan ítélkezni. Második gondolatom: volt benne néhány érdekes ötlet, de a fűnyíróversenyes és a rózsaszín flamingós részeken lovagolva, s sok más apróságon tovább kiakadva azt mondhatom, menekülj! 4.5

Mára Ennyi. Folyt. Köv.

Drive (Gázt!, 2011) Mozinap7


A Teaser feszültségén felindulva, erre a filmre muszáj volt elmenni moziba… főleg, hogy utána is olvastam, s mindenki csak az egekbe tudta emelni … mi lett a vége?

Sztori:

Egy fiatal autós kaszkadőrről, aki mellékállásban bűnözőket fuvarozik, 5 perces határidőn belül. Annak leszünk tanúi, miként süllyed egyre lejjebb egy plátói szerelem, s az alvilág karmai között…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film. Rendkívül feszült, s nyugtalan, s eszméletlenül lassan indul be, csak azért, hogy aztán a képedbe robbanjon.
A film elejével nagyon nem voltam megelégedve. Adott volt Ryan Gosling, meg a feszült pillanat amit már a teaser-ben is bemutattak, amiből megtudtuk, hogy is dolgozik ő. Ott volt még Carey Mulligan, aki egyedül volt egy gyermekkel, mert a férje dutyiban van. Ok. Véletlenül épp szomszédok, de nem igazán beszélnek egymással, mert hősünk nem a szavak embere, inkább csak hosszan néz a semmibe. Szép nézések, sokatmondó tekintetek, jó színészi játék…. de veszettül hiányoztak a mondatok… így nem lehet plátói szerelmet mesterkélni két ember közé… mert egyszerűen puszta nézéssel nem lehet továbblépni egy bizalmatlansági fázison… de tegyük ezt félre… vegyétek úgy, hogy csak én kötekszek… s gondoljátok azt, hogy hősünk annyira körültekintő, hogy inkább nem szól egy szót sem (ami igaz egyébként).
Térjünk át a film kegyetlen felére… A viszonylag lassú felvezetés után a film nagyon felgyorsul, s sokat mutatóan kegyetlen lesz. A szerkezet beindul, s a felek egymás torkának esnek. Kelepce, bosszú, megtorlás a köbön. Többet nem mondok róla, ezt látni kell, csak azért, hogy a ti gyomrotok is felfordulhasson, s a ti hátatokon is fusson végig a lúdbőr. Jaj, csak annyit még, a zeneválasztás eszméletlen 🙂
A moziból abszolút a második félidő hatása alatt jöttem ki… s csak az járt a fejemben… ez de kegyetlen volt.

Nevek: Ryan Gosling (mint mindig, nagyon jó), Carey Mulligan, Bryan Cranston, Christina Hendricks, Ron Perlman, …
Rendezte: Nicolas Winding Refn (Pusher, Bronson, Valhalla Rising)

Mindenképp érdemes megnézni, csak az első felét túl kell tudni élni.

9.5

Trailer:

Bunraku (2010)


Bunraku… mit is jelent ez a szó? mit is jelent ez a film?…
Hogy a film fura világa valamivel érthetőbb legyen: A bunraku egy tradicionális japán… bábszínház… színes 120 centis babákkal, színes papírdíszletekkel, színesebbnél színesebb történetekkel, pergős japán módon előadva… gyakran énekkel (kántálással) kísérve.

Sztori:
Na ezt a ‘halandzsa’ sztorit nehéz elmagyarázni… de szóval… egy világrengető háború után a fegyverek be lesznek tiltva, s az emberek újra pengével s ököllel kell megmérkőzzenek egymással… a bűn és a terror ettől még nem szűnik, a kegyetlenek hatalmasak lesznek, míg a gyengék el lesznek tiporva.

Két hős vetődik egy zsarnok uralta városba, mindkettőt más indok vezérli, de mindkettő képes az életét áldozni érte…

Vélemény:
Ez egy nagyon fura film… amolyan stílusegyveleg, nagyon le is lett szarva érte. Stílusát tekintve amolyan harcművészeti-akció film, egy nagy adag furábbnál furább stíluselemmel s történettekeréssel egybekötve. A sok stíluselem miatt a film sokaknak egy gyorsított gagyi halandzsának tűnhet, melyet könnyű megérteni, de nehéz követni.
Nekem maga a film eléggé tetszett. Tetszett a színpadias jellege, a színek, a zene, a sokat nem mondó szövegek, karakán karakterek, a jelenetek s helyek közötti kivágott papírkönyv-szerű átmenetek , összecsukló, majd újra felnyíló házak, stb. (nagyszerű, de viszonylag olcsó animáció).

Igazából élveztem a gyors tempót is, mert legalább megadta a történet menetét… kicsit keletiesen csak előre… ha lassabb lett volna, a lineáris történetfuttatás  az egyszerű, kicsit gyengus történettel nem igazán állt volna össze. A stílus maga kelet-amerikai… harcművészet fetish fegyvernélküli western fetish-el ötvözve… aminek már maga a gondolata is elég vicces.

A sztori nagyon sima és sablonos, s épp a stíluselemek teszik érdekessé. A szereplőkről épp annyit tudunk meg, amennyi a történethez elkerülhetetlen, s nem igazán bocsátkoznak filozófiai eszmefuttatásokba. A környezet kegyetlen, a karakterek erősek s kegyetlenek, minden adott az erejük összeméréséhez. A harcjelenetek nagyon jól vannak koreografálva, nincsenek össze-vissza ellassítva, kemények s dinamikusak.

A színészi játék… eh… nem rossz, igazából Woody Harrelson-t dicsérném, aki mellékszereplőként a háttérből nagyon szépen összetartotta a történetet. Lesz még egy kis elmélkedés a vadászról, a vadról, a zsarnokról, az erőről s az igazságérzetről, de mindez néhány mondatos keretek között, csak azért, hogy az elvadult akciónak legyen magyarázata. Még annyit, hogy Demi Moore-ból talán egy kicsit többet is ki lehetett volna hozni, Kevin McKidd pedig nagyszerűen adta elő a brutális szociopatát.

Szóval, ez egy olyan stílusos kis film, mely agyatlan szórakozást ígér, s egy percig sem igyekszik magát túl komolyan venni. Ha te sem teszed, talán jól elszórakozol rajta.

Nevek: Josh Hartnett, Gackt, Ron Perlman, Demi Moore, Woody Harrelson, Kevin McKidd, …
Rendezte: Guy Moshe

Egyszer igazán nézhető, még ha nem is lesz életed filmje.

8

Trailer:

Midnight in Paris (Éjfélkor Párizsban, 2011)


Éjfél… Párizs… a történelem és a csepegős francia romantika egyé válik… s meglátjuk mi kerekedik ki belőle… Woody Allen szemszögéből…

Sztori:

Egy amerikai ‘család’ Párizsba utazik üzleti ügyekben, s ugyanakkor kikapcsolódásképp. Forgatókönyvírónk s menyasszonya is a csapat része, de az utazás mindenkinek mást jelent… míg a menyasszony a csillogástól s a pszeudó-intellektuális villogástól lesz elkápráztatva, addig hősünk a város gazdag (máig élő) múltjának jelenéseibe temetkezik…

Vélemény:
A film kezdete nagyon semmisnek tűnik. Előkerül a Párizs téma, s egy leendő házaspár akik nem illenek össze. Wow. A varázs azonban éjszaka kezdődik, mikor hősünk egyedül botorkál a kietlen párizsi éjszakában, s egy régi autó áll meg előtte. Az éjszakázók pedig felveszik, s kezdetét veszi kalandja a múltba…

Érezted már valaha úgy, hogy nem igazán passzolsz abba a korba amelyben élünk? Úgy, mintha minden teljesen hidegen hagyna, s amikor mások (rég elhunyt emberek) képeit nézed, azon gondolkodsz, vajon milyen lehetett az életük? Milyen lehetett akkor? Milyen lehetett egy olyan korszakban élni, melynek meg voltak a maga mérgei, de nem volt annyira tartósítva mint ezek a fiktív pénztől, technikától s hataloméhségtől s érdektelenségtől vezérelt napok, melyeken úgy botorkálunk keresztül, hogy megfojtva érezzük magunkat legalább egyszer, legalább minden nap. Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor az értelemnek s a tartásnak még értelme is volt, s meg lehetett élni belőle? Milyen lehetett egy olyan korban élni, amikor még olyan ötletekkel is naggyá válhattál, amelyek nem mások nyomorúságát zsebelik be?
Sokszor amikor könyveket olvastam, megpróbáltam magam az író korába, helyébe, életébe vagy legalább közösségébe képzelni… s amikor hősünket az autó felvette, majd megláttam Ernest Hemingway-t, úgy éreztem otthon vagyok… Woody Allen képzeletében.

Térjünk vissza a valósághoz, mert elkalandoztam. A film a reális s a szürreális keveréke lesz, s épp azt az égető 80 100 150 éves szakadékot szándékszik bemutatni, átélni s magyarázni, melyet feljebb említettem a magam szerencsétlen módján. Hősünk megismerkedik az ‘elveszett generációval‘… (Hemingway, Scott és Zelda Fitzgerald, Gertrud Stein, T.S. Eliot, stb.) s valamennyire a múlt rabja lesz, főleg azután miután plátói szerelem szövődik közötte s a város múltjának egyik alakja között. Ezután eszmél rá, mennyire is félresiklott jelenlegi élete s kapcsolatai, s azt szeretné, bárcsak a múltban élhetne. Arra azonban nem gondol, hogy a múltban, mások is azzal a gondolattal játszottak, bárcsak a múltban élhetnének… a generációs elégedetlenség mindig adott volt ….
Nem akarok többet mondani, mert már így is többet mondtam a kelleténél. Ezt a filmet látni kell. S a jelenkori töltelék történettől pedig el kell tekinteni.

Nevek: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard, Adrien Brody, Michael Sheen, …

Az egyik legjobb mellyel mostanában találkozni volt szerencsém…

10

Trailer:

Fright Night 3D(Frászkarika, 2011) Mozinap6


3Ds vámpírfilm, mert a vámpírok annyira divatban vannak. 🙂

Sztori: Egy tinédzser azt feltételezi, hogy új szomszédjuk egy vámpír… s igaza is lesz.

Vélemény:

Az 1985-ös, ugyanazon a címen futott klasszikus 3D-vel és Colin Farrell-el megspékelt átdolgozása.
A film maga elég felemás élmény volt még moziban is. Először is… a film első fele teljes sablonháború… néha már azt hittem, ezt végig sem bírom majd nézni…
A film második felében aztán beütött az abszurd fekete komédia faktor, a robbanásos dolgok, ütközések, gázolások, deformációk, sziporkázó egymondatosok, … az egész a feje tetejére állt, s eszméletlen jót szórakoztunk rajta (én is, barátnőm is, ami jót jelent, mert 90 fokban eltérőízlésünk van).
Kapunk egy elég szerencsétlen, de annál komikusabb sarlatán vámpírvadászt Peter Vincent (David Tennant) személyében, aki ennek a résznek a sója lesz. Ami még fergetegesen undorító, beteges és poénos, az Christopher Mintz-Plasse újjászületett része lesz, de erről nem árulok el többet, ezt látni kell.
Annyi biztos, hogy Colin Farrell kicsit alul volt használva, Anton Yelchin pedig nem igazán vezérszerep-figura, de nem végezte rosszul a dolgát. Imogen Poots-al meg Toni Collette-el pedig ki lehetett pipálni a rémülős szőkék alcímet is.
A 3D nem tudom minek kellett. A jelenetek többsége éjszaka játszódik, s az effektusok s az élek egyszerűen elvesznek. Egyedül néhány parázsjelenet s undorító vámpírarc lesz hatásos, erre pedig felesleges volt költeni.
Igazából ez egy no-brainer, s nem maradt mit írjak róla. Jöjjenek a nevek:

Anton Yelchin, Colin Farrell, David Tennant (neki külön kis csillag), Christopher Mintz-Plasse, Imogen Poots, Toni Collette.
Rendezte: Craig Gillespie (Lars and the Real Girl)

Tedd félre az agyad, éld túl a film elei sablonháborút s végül azt fogod mondani, talán megérte.

7.5

Trailer:

The Bang Bang Club (2010)


Azt kell mondjam, hogy ez a film sajnos igaz történeten alapszik. Sajnos, mert a négy fotós közül, akikre a kilencvenes évek elején ezt a fura jelzőt ragasztották, kettő halott (Kevin Carter, Ken Oosterbroek), egyiküknek pedig mindkét lába hiányzik (de még ez sem akadályozza meg abban, hogy ismét fotózzon, ő Joao Silva). Ez a négy fotós a Dél-afrikai apartheid viszontagságai, s az általános afrikai terror és káosz által vált ismertté, nevükhöz több Pulitzer díjas fotó is kapcsolódik. Ez a négy fotós újraírta a ‘háborús fotósok’ fogalmat azzal a merészséggel, amellyel az éles harci színtér közepébe mert merészkedni.

Sztori:
A film 1990-1994 periódust fogja közre a négy fotós életéből, útjukat a borzalomtól a Pulitzer-ig és vissza.

Vélemény:
Ez a film már rég be volt harangozva, de valahogy eddig (lassan két évig) a süllyesztőben maradt, s csak filmfesztiválokon vetítették. A vélemények eredetileg elég felemásak voltak, legtöbben leginkább azt a merevséget kérdőjelezték meg, mellyel a fotósok el tudtak szakadni a valóság borzalmaitól, s puszta megfigyelőként lefotózni amit látnak, anélkül, hogy beavatkoznának. Az igazság az, hogy ezt próbálták tenni, de amit lát, az embert élete végéig kísérteni fogja, főleg ha még a bűntudata sincs helyén (ez lett Kevin Carter veszte, aki öngyilkosságot követett el, nem sokkal azután, hogy megkapta a Pulitzer-t).
Maga a film lineáris felépítésű, ami nem csoda, hiszen a fotósok elbeszélései illetve az általuk íródott könyv alapján készült.

A harci jelenetek intenzívek s kegyetlenek, a töltelék jelenetek viszont, melyek a szereplők közötti kapcsolatokat igyekeznének kiépíteni, kicsit mesterkéltek, szárazak, s mintha csak húznák a filmet, hogy tovább tartson, mintha csak az elbeszélések közötti űrt igyekeznének valami írói s rendezői töltelékkel kiegyensúlyozni, s ez sajnos eléggé érzékelhető lesz. Ami még nem volt annyira jó, hogy a fotósok jellemrajza nem alakul eléggé ki. A hangsúly Greg Marinovich-on van, akiről elég jó képet kapunk, Kevin Carter tragédiája még át van adva úgy ahogy, de Ken Oosterbroek és Joao Silva elég hangsúlytalan a filmben.
Összegezve: a filmelég jó, de lehetett volna egy kicsit jobb is talán.

Nevek: Ryan Philippe, Taylor Kitsch, Neels Van Jaarsveld, Frank Rautenbach,…
Rendezte: Steven Silver

Trailer:

Greg Marinovich Pulitzer-díjas fotója (1991):

Kevin Carter Pulitzer-díjas fotója (1994):

A filmet szerintem mindenképp érdemes megnézni, de még jobb ha utána esetleg utána is jérsz kicsit, mit is takart a The Bang Bang Club.

8

I Saw the Devil (Akmareul Boatda, 2010)


Egy újabb nagyszerű keleti film!

Sztori: Egy fiatal nő autója lerobban az úton, s egy sorozatgyilkos prédájává válik. Arról azonban a gyilkosnak fogalma sem volt, hogy a nő férje titkos ügynök, s a nyomába fog eredni…

Vélemény:
Keletiesen lendületes, keletiesen beteges, keletiesen játékos, keletiesen fordulatos, keletiesen kegyetlen. Kb. így lehet leírni ezt a filmet. Hősünk a gyilkos után ered, de nem elég annyi neki, hogy gyorsan végezzen vele… nem, kegyetlen játékba kezdenek, s mert a gyilkos is rendkívül rafinált, egyszer egyikük, egyszer pedig másikuk javára billen a mérleg. Így a film teljesen kiszámíthatatlan lesz, csak azért fogod érezni kinek kellene győznie, mert általában a jó győzedelmeskedik… de itt azonban a jó ugyanolyan gyilkos mint a rossz, szóval a dolog relatív. Hogy még érdekesebb legyen, útközben meg lesz  spékelve a film ezzel azzal, de erről inkább nem beszélek, legyen meglepi.
Ha irtózol a titkos ügynökös dologtól, ne tedd. Ez nem olyan amerikai titkosügynökösdi. Inkább olyan MI5-szerű dolog, melynek elég nagy ‘hagyománya van Dél-Koreában’ az északi szomszéddal folytatott huzavona miatt. De itt a titkos ügynökség csak egy meló lesz, mely magyarázza, miért is lehet hősünk ennyire állat. Szóval nyugi. 🙂

Nevek: Byung-hun Lee, Min-sik Choi
Rendezte: Jee-woon Kim

Egy Trailer:

Ezt a filmet nem véleményezni hanem látni kell.

Upsz… Azt hiszem elfelejtettem mondani, gyenge gyomrúaknak nem ajánlott. 🙂

10

Hobo with a Shotgun (2011)


Grindhouse fake trailer… amikor ezt hallottam, elgondolkodtam. Én nem láttam semmi ilyet benne… ott volt a Werewolf women of The SS, Machete, Thanksgiving, és a Don’t… egy Hobo with a Shotgun nevű valamire biztos felfigyeltem volna. Végül azonban kiderült, hogy is vág ez ide. Kanada! Egy fiatal kanadai rendező küldött be egy fake trailer-t a Robert Rodriguez által kiírt versenyre, s az alkotóknak annyira bejött az ötlet, hogy a kanadai kiadásba bele is került, sőt, még film is lett belőle… a Machete után ez a második megfilmesített fake trailer.

Sztori:
Egy hajléktalan utazót új város felé irányít sorsa. Haar rájön azonban, hogy a város romlott, s bűnözők karmai között van. Mit csinál hát? Fog egy shotgunt…

Vélemény:

Abszurdum! Mit gondolhatott Rutger Hauer amikor elvállalta ezt a szerepet: Hobo with a shotgun… olcsó film, nem nagy erőfeszítés, elvállalom! De melléfogott. Rutger színészi karrierje utolsó 5-6 évének legjobb filmjében játszott.
Ez a film egy vicc. S bolond az aki komolyan veszi. Megint a nyolcvanas évek tipikus videó kazetta idiótaságaiból kell elindulni, s megspékelni még több vérrel, és vérrel, lejárt mondatokkal, gyenge történettel, igazi igénytelen eltolt narancssárgás színezéssel… egy ismert színészi névvel, akit azonban már senki sem vesz komolyan… s egy fegyverrel, mert az vagány. S ez lesz belőle. A vicc az benne, hogy ezt a kegyetlenül, akarattal, rosszá csinált filmet annyira ügyesen tette rosszá fiatal rendezője, hogy Robert Rodriguez(Spy Kids 4D… most komolyan?) is megirigyelhetné.
Rutger Hauer nagyon jó választás volt. Erőteljes egyén, beteg arca van, s rendezői berkekben rossz a híre. Ráadásul szerintem kívülről tudta a nyolcvanas évek összes lejárt akciómondatát.

Nevek: Rutger Hauer, Molly Dunsworth, …
Rendezte: Jason Eisener

Itt egy trailer… csak hogy érzékeljétek a helyzet súlyát.

Ha a Grindhouse-t meg a Machete-t szeretted, ezt imádni fogod!

9

The Beaver (A Hódkóros, 2011)


Ismét egy sziporkázó magyar cím.

Sztori:
Walter úgy érzi, hogy élete kicsúszott kezei közül. Vállalkozása a csőd felé halad, a családi élet örömei nem hozzák lázba, biztos úton halad a teljes depresszió felé. Ekkor azonban egy hódra talál, aki ezentúl őt fogja képviselni…

Vélemény:
A marketing fogások kicsit ebben az esetben is félrevezetőek voltak. A bajos egyén kitűnt a trailer-ekből, de azok inkább egy aranyos félig meddig komolytalan valaminek próbálták meg eladni, pedig a film minden csak nem aranyos. Inkább olyan, mint egy segélykiáltás. Van egy középkorú férfi, aki elveszettnek érzi magát a mindennapi élet monoton megpróbáltatásai között, de senki sem érti meg igazán. Itt jön a képbe a hód. A hód az önvédelem egy formájává válik, s eleinte, attól függetlenül, hogy mindenki csak még hülyébbnek nézi, a hód pozitív hatása kézzelfogható lesz. Csak az a baj, hogy az embernek azon oldala, mely sikeressé teszi, hajlamos néha átvenni a hatalmat…

Ez egy amolyan igazi családi dráma, az apa tragikus történetével előtérben. Mellette megismerkedünk a feleség, s a nagyobbik gyermek apróbb drámájával is, de azok inkább csak kikerekítik, általánosabbá teszik a történetet, elveszik de ugyanakkor alá is támasztják a bolond forrongását. Tipikusan amerikai? Eléggé. De nem a fojtó módon. A karakterek, bár kicsit sablonosak, elég összetettek, s érzéssel vannak felépítve. Ez leginkább Jodie Foster-nek köszönhető, aki nagyszerű rendezői munkát vitt véghez.
Maga a cselekmény lineáris, nem ágazik szerteszét, s eléggé Mel Gibson tour de force-ba torkollik, ami csak azoknak rossz dolog akik nem tudnak elszakadni a színész valóságban problémás életétől és nézeteitől s egyfolytában azon kell lovagolniuk.
A film csúnyán alulteljesített a mozikban, ez részben a rossz marketing, részben Mel Gibson,s részben az eszméletlenül furcsa hód eredménye. Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy a hódnak elég jó akcentusa és dumái voltak, egész addig, amíg át nem ment egy miniHitlerbe.

Nevek: Mel Gibszon, Jodie Foster, Anton Yelchin…

Összegezve… ha a viszonylag aranyos trailer láttán gyermekkel szeretnéd megnézni… ne tedd, mert ez a pszichológiai játék még téged is próbára fog tenni, s azon veszed majd észre magad, hogy a saját életed hiábavalóságán gondolkodsz. Amúgy meg, nagyon is ajánlott! Jó film, érdekes történet, nagyszerű alakítások.

9

Trolljegeren (The Troll Hunter, 2010)


Ahhoz, hogy ezt a filmet igazán értékelni tudjuk, félre kell tegyük Harry Potter-t, a Gyűrűk urát, bár Tolkien nagy troll tisztelő hírében állt, s a Warcraft-ot. S induljunk ki mondjuk a P. C. Asbjørnsen és J. E. Moe által összegyűjtött norvég folklór történetekből. A csúf, büdös, sokméretű, változatos, kegyetlen, viszonylag intelligens vagy állatszerű lényekből, akik szerették a hídra kötözött kecskét, s kővé váltak a napfényben.

Sztori:

Egy amatőr egyetemista dokumentumfilm csapat orvvadászok után nyomoznak, akik állítólag illegálisan ejtenek áldozatul állatokat szerte az országban. Egy fura vadászra bukkannak, Hans-ra, akit megrögzötten követni kezdenek, s bár a vadász megpróbálja visszatartani őket, végül a szenzáció éhes egyetemisták az elkóborolt trollok kegyetlen világába csöppennek…

Vélemény:

A film stílusa elég amerikai… amolyan tipikus found footage Mockumentary-style. Ez azért,hogy valamennyire eladható legyen s érdekesebbnek tűnjön. Ami valamennyire egyedivé teszi, az a tipikus norvég stílus, feszült jelenetek keverve egy kis beteges északi humorral, néhány elmés beszólással, undorító jelenettel.
A trollok ábrázolása nagyban hasonlít a norvég mitológiában körvonalazódott fura lényekhez, bár én úgy emlékeztem, hogy a mitológiai lények kicsit intelligensebbek voltak. Többféle trollal ismerkedünk meg a film során… ha jobban belegondolok, szinte végig vitt a troll fajtákon, a barlangitól az óriásig. Ami nagyszerű volt, hogy sok viszonylag lapos keresgélős jelenet, s rezgős kameraállások után egyszerűen robban a feszültség. Akárcsak hőseink állsz és nézel, s attól függetlenül, hogy az egész elég statikus, érzed, rohanni kellene.

Ahhoz képest, hogy a film elég olcsó, az animáció meglepően jó. Talán azért is, mert vállkamerán keresztül látott éjszakai, illetve ködös fényviszonyok mellett könnyebb élethű animációt teremteni, az emberi szem elégtelenségei miatt, de ez ígyse-úgyse vesz el semmit a film érdemeiből. A másik jó dolog, hogy az animáció nem volt túlhasználva. Annyi volt amennyi kellett, amikor kellett. A nézőre gyakorolt hatás szempontjából a film az elejétől a végéig topon volt, s ami nagyon jó volt, hogy akkor sem feledkeztek el a történet alakításáról miután nagyban belecsöppentünk a trollok vad világába.

Most spoilerezek egy kicsit… szóval aki nem szeretné olvasni, az hagyja figyelmen kívül ezt a paragrafust.
Az egyetlen picit rossz dolog talán az volt, hogy miután az első kamerás oly csúfosan a kárhozatba vész, se perc alatt pótolják egy másikkal. Csak úgy. Ez a rész kicsit érzéketlenül hatott. De ez tényleg csak apróság.

Nevek: Nem sok, de nagyon jól tették a dolgukat.
A prímet Otto Jespersen viszi, a trollvadászunk, aki egymagában megadta a film ízét komikus komolysággal. Csak később értesültem az ő norvég politikai komikus státuszáról, annyit róla, hogy a valóságban is épp olyan vagány figura mint a filmben… csak talán kicsit modernebb módon.
a Többiek: Glenn Erland Tosterud, Johanna Mørck, Tomas Alf Larsen, Urmila Berg-Domaas, …
Rendezte: André Øvredal, akinek ez a második nagyfilmje, de az első igazán ismertté vált húzása.

Szerintem ezt látni kell!

10

Friends with Benefits (Barátság extrákkal, 2011)


Sztori:

Justin Timberlake New York-ba költözik melóügyben s összetalálkozik Mila Kunis-sal. Mindketten nagyon hamar rájönnek, hogy vonzza őket a másik szőrtelen felső s alsó teste, ezért félórákon keresztül szeretkezni fognak a filmvásznon, tiszta baráti alapon, csak azért hogy aztán hisztizhessenek, s ne legyenek egyáltalán viccesek.

Most már van indokotok, miért is ne nézzétek meg ezt a filmet. Elég ügyesen kezdődik, van egy-két jó jelenet az elején, de miután elérünk a benefits-es részhez, azon vesszük észre magunkat, hogy benne vagyunk valami olyasminek a közepében, ami sem egy nyolcvanas évekbeli erotikus B-movie-hoz, sem egy korunkbeli vígjátékhoz, sem egy drámához nem hasonlít. Egyedi! NOT! Igazából nem lehet eldönteni mi ez, semmi, mint az élet általában. Minek kellettek a Timberlake-es Alzheimeres apukasajnáltató jelenetek, azonkívül, hogy Mila Kunis indokkal visszautazhasson a felhőkarcolók közé, amikor meghallotta, hogy ők csak barátok, miután egy órán keresztül ezt hallgattuk tőle… ja, s egy homokos Woody Harrelson? pfff… mert egy homokos jól mutat minden filmben, s be lehet két homofób poént szúrni. Well Done!

S ha ezután félórás, Justin Tiberlake-Mila Kunis szexet akarok látni, inkább az internetet választom, ott legalább nincs ennyi unalmas körítés :p

Nevek: Justin Timberlake, Mila Kunis, Richard Jenkins, …

Csak akkor merj nyugodt szívvel hozzáfogni, ha biztos vagy benne, hogy nem vagy még 16 éves.

5.5